Ez a hét számomra eléggé érdekesre sikeredett.
Hétfőn, amikor a busszal beértem az iskolába, felvittem a hétvégi cuccaim az apartmanunkba, és már rohantam is a Margittal órákra. A hét első két napja elég gyorsan eltelt. Még a “3. nyelvemből”, azaz spanyolból is kaptam házit, nem volt nehéz, nagyon rendes a tanárunk, és az alapoktól tanít minket. Szerdán Margittal már 11:15-kor végeztünk, mert csak 3 óránk volt aznap. Ez a kedvenc napunk. A “rövid nap”. Ilyenkor mindig a városnézésre megyünk. Ezen a héten Rózával és Emíliával hármasban mentünk nézelődni, és vásárolni, meg persze fél órát álldogálni ott, ahol éppen van wifi. Tifani és Margit pedig az apartmanban maradtak a fogadóikkal, mert a Tifani balettezni tanította őket. Amikor visszaértünk, még javában folyt az oktatás
Csütörtökön 11:30-15:05-ig volt egy HATALMAS szünetem, mert elmaradt 2 órám. Persze ezt is hasznosan töltöttük a Margittal. Megebédeltünk, és már sétáltunk is be a városba, majd felmentünk a várba. Sehol egy lélek. Utána visszasétáltunk az iskolába, és mentünk a többi óránkra. A pénteki napom viszonylag gyorsan eltelt, elmaradt egy óránk, így hamarabb végeztünk. Utána hazajöttem a fogadó családomhoz, és a hét összes pillanatának fáradtsága rám szakadt, és sajnos nagyon hamar elaludtam. Mondták, hogy nyugodtan pihenjek, majd felkeltenek 2 óra múlva, de nem keltettek, igy magamtól keltem hajnali 1-kor… de vissza is aludtam, szóval ebből nem volt baj.
Szombaton, Róza, Emília, Tifani és én, na meg persze a francia fogadóink, meg Emília “anyukája” elmentünk Rennes-be, ez Bretagne fővárosa. Ez a szombat egy nagyon izgalmas nap volt. Előszőr csak a szokásos templom és városnézés, meg a metró, ami egy ideig a “levegőben” megy majd le a föld alá. Aztán megláttuk a sárga mellényes tüntetőket. Kikerültek persze minket, mert mi az ellenkező irányba mentünk, de egy néni megállított bennünket, és adott egy szórólapot az “anyukánknak”, meg igazából mondtuk neki hogy: zsö szűi ongróáz. Így aztán kellemes napot kívánt nekünk, és elment.
Később belefutottunk egy második tüntető tömegbe. Éppen vásárolni indultunk volna, amikor egyszer csak durranást és sikoltozást hallottunk, és jött valami füst. Mindenki futott, amerre tudott. Mi persze először nem tudtuk, mi történik, megrémültünk, de felszökött bennünk az adrenalin, és kíváncsian figyeltük az eseményeket. Persze félrehúzódtunk, meg eltakartuk a szánkat és az orrunkat, hogy ne menjen bele a könnygáz, de azért eléggé érdekes jelenet bontakozott ki. Elmentünk egy másik utcába, ahol szembe találkoztunk a Francia TEK-esekkel. Ők lőtték a tömegbe a könnygáz bombákat. Utána, amikor már megint egy másik utcában bandukoltunk, ott futottak el mellettünk, és igazából mindenki nagyon viccesen és izgalmasan fogadta a dolgokat. Vettünk kis sütiket meg szendvicseket, és az Emíliával elfeleztünk egy „galette des rois-t”, azaz királyi tortát, amelyet Vízkeresztkor készítenek a franciák. Ebbe elrejtenek egy kis bábut. Aki megtalálja, az lesz a király vagy királyné. Na, én erről teljesen megfeledkeztem, nagyban beleharaptam, és majdnem kitörtem a fogam abban a kis tárgyban, ami benne volt. Amikor hazaértem, megint nagyon fáradt voltam, de nem dőltem ki azonnal. Még megvacsoráztunk, meg filmet néztünk.
Ma, azaz vasárnap pedig a Mont Saint Michelen voltunk. Nagyon szép volt, de huhú, ekkora szélben még nem sétáltam! 4-en összekapaszkodva is majdnem elfújt bennünket a szél. Odafelé kb. 30-45 percet vett igénybe a séta, de visszafelé a kocsihoz már csak kb. 15-20percet.A Mont Saint Michel különlegesen szép hely, egy olyan hegy, mely dagálykor sziget, apálykor félsziget. A hegy tetején levő templom belülről néhány helyen úgy nézett ki, mint a Roxfort (a Harry Potterből, ha esetleg valaki nem ismerné fel a hasonlatomat). Nagyon tetszett, nagyon szép volt!
Utána elmentünk Avranche-ba, egy amerikai katonai temetőbe, ahová a normandiai partraszállás amerikai áldozatit temették el.
Este még beszélgettünk, és befejeztünk egy Harry Potter filmet. Talán eddig ez volt a legizgalmasabb hetem! Nagyon örülök, hogy ennyi élményem, lehetőségem van itt! Most, amikor a beszámolómat befejezem, már mindenki alszik. Szóval lassan már nekem is kellene. Nagyon jó hetet hagyhatok magam mögött.
Füzesy Rebeka
RENNES
