Én már tavaly is 2 hónapot tanulhattam Châteaubriant-ban. Az idén ismét kaptam erre lehetőséget, amiért nagyon hálás vagyok.
Nagyon szeretem Franciaországot, a francia nyelvet és a kultúrát, és természetesen a gasztronómiát is.
A francia iskola mindennapjai kicsit mások, mint az otthoni iskoláké.
Én az osztályomban egyedül vagyok magyar, így kevesebbet beszélek magyarul, mint a többi magyar lány. Tavaly sokszor kellett még segítségnek az angol, de idén majdnem mindent megértek, és jobban is beszélek, bár időnként ez még kicsit nehézkes.
Az órákon a tanárok sokat segítenek, elmagyarázzák más szavakkal, vagy lassabban mondják, ha valamit nem értek. És persze az osztálytársaim is segítenek. Nagyon jó osztályba kerültem, gyorsan beilleszkedtem. Az órák általában 55 percesek, de van, amelyik 90 perces.
Ebben az iskolában nincs felelés, viszont sok beadandót és dolgozatot írnak a diákok.
Csütörtök este, mivel ez volt az utolsó esténk az internátusban a 2 hetes szünet előtt, versenyek voltak. Lehetett csocsózni, tollasozni, focizni, billiárdozni, vagy csak beszélgetni a többiekkel. Így lehetőségünk volt megismerkedni néhány iskolatársunkkal.
Hétvégenként, mint mindenki, én is a fogadó családomhoz megyek. Châteaubriant-tól 15 percre lévő kis faluban, Rougéban, élnek. A családtagok: Virginie (anyuka), Nicola (apuka), Julie (fogadó lány), Jean (fiútestvér), ja és Jango (a kutya)
Nagyon kedvesek és segítőkészek mindannyian. Hétvégente mindig szerveznek valamilyen programot.
Pénteken színházban voltunk, egy olyan előadáson, aminek az apuka írta a szövegét és ő is rendezte. Nagyon izgalmas volt. Szombaton pedig francia fogadó társainkkal együtt, mindannyian Rebeka fogadó családjánál gyűltünk össze. Társasoztunk, filmet néztünk, és ott is aludtunk. Mi magyarok főztünk vacsorára tojásos nokedlit, ami leginkább Tifani hozzáértésének köszönhetően jól sikerült, francia fogadóink pedig egy francia sütit sütöttek.
Kedden Párizsba utaztunk 3 napra TGV-vel! Ez az első napom Párizsban. Dél körül értünk ide, majd találkoztunk Rebekáékkal, és együtt megebédeltünk a Subway-ben, aztán közösen mentünk az Eiffel toronyhoz. Felmentünk a toronynak a legtetejére, ahonnan szinte az egész várost beláttuk! Nagyon szép látvány volt, és számomra szinte hihetetlen, hogy eljuthattam ide.
Egész nap nagyon szép idő volt. Utána hajóztunk a Szajnán, és sok érdekes dolgot láttunk, közben pedig az épületek történetéről is meséltek nekünk. A hajózás után beültünk egy kávézóba, aztán szétváltunk.
A fogadó családom egyik közeli barátnője adta kölcsön a lakását erre a három napra. Találkoztunk vele, és együtt vacsoráztunk a Hippopotamus-ban. Közben beszélgettünk. Ő kínai származású, a párja pedig olasz. Az egyik dolog, amit ebben az utazásban nagyon szeretek, hogy nagyon sok más nemzetiségű, más kultúrájú emberrel találkozhatok.
Nagyon örülök, hogy újra itt lehetek, és hogy egyre többet fejlődik francia nyelvtudásom.
Szabó Emília