https://www.papa-ma.hu/index.php?op=cikk_reszletes&id=20243
Tisztelt Jelenlévők, Kedves Diákok!
Az elmúlt időszakban sokan, sokféleképpen közelítették meg a pápai zsidóság történetét. Születtek tanulmányok, végeztek családtörténeti kutatásokat, számos esetben rendeztek kulturális megemlékezéseket. Ebbe a sorba illeszkednek bele az iskola festő- és grafikus diákjainak itt látható munkái is. A 21. század ifjainak (ún. „Z” generációnak) alkotásain keresztül sajátos szemszögből láthatjuk a pápai zsidóság központi épületét, a pápai zsinagógát.
Pápán, a zsidó közösség megalakulás gr. Esterházy Ferenc által kiadott oltalomlevélhez kötődik. Az okiratot 19 családfő 1748. május 10-én írta alá. Az ezt követő évtizedek alatt a Pápai közösség létszámában és gazdasági erőben is gyarapodott, a reformkor végére a Dunántúl legnagyobb közösségét hozta létre.
A zsinagóga építéséről 1841. július 14-én földesúri okirat döntött. Az épület feltételezett tervezője a költségfelügyelettel megbízott Steiner Antal uradalmi építész volt (mellesleg ő tervezte a Kollégium épületének harmadik, manapság Nátusként ismert épületét is), a kivitelezési munkákat Pauly Mihály építőmester végezte.
A munkálatok 1844 tavaszán Horovitz Pál rabbisága alatt kezdődtek meg. Ő volt az első rabbi Pápán, aki magyar nyelven szólt híveihez. A költségeket adományokból, templomi székek árusításából, hitelekből fedezték. Gr. Esterházy Károly pápai földesúr a szükséges követ és homokot ingyen, a százezer téglát pedig 6 évi hitelre adta el a közösségnek. Az építés során a Tóra-olvasót, a keresztény templomok mintájára, a Tóra –szekrény elé helyezték. Ezzel a furcsasággal állt elő, hogy a többségében ortodox közösség”neológ-templomot” építtetett. A liturgikus tér megváltoztatása, az országban elsőként a hitközösség szakadásához vezetett.
Az 1846. szeptember 11-én átadott zsinagógát a neológ mozgalom vezéralakja, Lőw Lipót rabbi avatta fel. Felszentelő beszéde alatt az általa meggyújtott örökmécses – mely a tóra fényét is jelképezte – közel 100 évig világította be a belső teret.
A templom ma is látható belső formavilágát az I. világháború után nyerte el. Az ortodoxia irányába fordult közösség a vallási előírásoknak megfelelően a Tóra-olvasót középre helyezte, az emeleti részekre rácsozat került.
1944 nyarán Pápáról és környékéről is deportálták a zsidó közösséget, mintegy 3000 főt. Az elhagyott épületet a német hadsereg katonai raktárként hasznosították, de a nyilas idők alatt az épület elbontásának, fizikai megsemmisítése is felmerült.
A vészkorszakot túlélők aránya megközelítőleg 10 % volt. A hazatérő, újból élni akaró közösség a Zsinagógát 1945-ben újjászentelte, és Tóra-tekercset is avatott. A templom sorsát az 1956-os forradalom utáni emigráció pecsételte meg.
A kommunista érában az épületet raktárként, hegesztőműhelyként használták, állapota fokozatosan leromlott. A rendszerváltás után a helyi önkormányzat évek óta küzd a történelmi épület megújulásáért, ám a benyújtott pályázatai ez idáig eredménytelenül zárultak. A rekonstrukciós munkálatok tervei szerint a Zsinagóga többfunkciós kultúrközpontként működne, kiállítások, kulturális rendezvények helyszíne lenne.
Különösen fontos maga a megnyitó helyszíne is. A Református Kollégium története során befogadó intézményként számos izraelita diáknak adott otthont. Az intézmény olyan embereknek alapozta meg tudását, mint prof. Lőwy Emánuel bécsi akadémikus, régész – dr. Steiner József városi főorvos fia, dr. Steiner Pál sebész – urológus, – Faragó Péter, a skóciai edinburgh-i egyetem emirátusa, – Dr. Papp Izsák rabbi, költő, műfordító, vagy László András operatőr. A felsoroltak emlékirataikban mindig hálával emlékeztek meg a volt alma-materükről, tanáraikról. Ez a kiállítás közvetve nekik is emléket állít.
Simon Zsolt
történész