A Pápai Református Gimnázium 10.B osztálya járt Kenesén. Én is ebbe az osztályba járok. Úgy alakult a dolog, hogy gyülekezetlátogatásra készültünk. Senkinek nem volt ötlete, mi legyen a cél, de osztályfőnököm, Goór Judit tudta, hogy Kenesén régebben
jártak már Refisek. Megkérdeztem Péter bácsiékat, nem jöhetnénk-e ide. Már csak az időpont volt kérdéses. Hosszas tárgyalások után végül megállapodtunk: 2019. december elseje, vasárnapban. Péter bácsi és Ildikó néni azt kérte, hogy jöjjön velünk egy lelkész. Így sztályfőnököm felkérte Varga Lívia tanárnőt, aki az iskolánkban hittantanár, és ő örömmel elvállalta. Péter bácsiék még visszakérdeztek: nem baj, hogy úrvacsorás istentisztelet lesz? Sem az osztály, sem a tanárnő nem tiltakozott, hiszen a végén sokan vettek úrvacsorát.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A többiek elindultak Pápáról – mivel az a hét nem volt kollégiumi hétvége, én itthon, Kenesén találkoztam velük a gyülekezeti háznál, majd utána együtt mentünk a templomba. A gyülekezeti házban sütemények és tea várt ránk. Nagyon hangulatos volt. Anyukámmal mentem, segíteni jött – ő töltötte a teát. Közben megérkezett Nánássy Kincső anyukája, aki
szintén segédkezni jött. Megjött az osztályom egy kisbusszal és egy autóval – mivel az egész osztályban csak 11-en vagyunk, nem
okozott gondot az utazás. Megmelegedtünk a gyülekezeti házban és felkészültünk. A templomban még gyorsan kipróbáltuk a mikrofonokat, végül fél 11-et ütött az óra, megérkeztek az emberek. Nem voltak sokan, de nem is kevesen – éppen a kettő között. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én nagyon izgultam, mint minden fellépés előtt, legyen szó Keneséről vagy más helyszínről. A többiek nyugtattak: sokszor szerepeltem már, ne izguljak. Elkezdődött az istentisztelet. A köszöntés után elhangzott, miért vagyunk itt és mivel
készültünk. Amivel készültünk: bemutattuk iskolánkat, szavalókórusunk elmondta a Szeretethimnuszt. Majd egy rövidke novella következett, amit Darázs Boglárka olvasott fel; Ady Endre Karácsony című versét Erdős István szavalta. A Zengjen a hála, dicséret című ének szintén kórusban hangzott fel, majd ezt Karáth Rebeka a Veni Veni Emánuel magyarul énekelt első versszakával zárta. Az igehirdetés bevezetőjét, János evangéliuma 10. részének 7-9. verseit én olvastam. Lívia néni a prédikációját eköré építette. Az istentisztelet második részében következett az úrvacsora. Itt már Péter bácsi vette át a szót: a gyülekezet elmondta az Apostoli hitvallást: Hiszek egy Istenben… Mindenki saját lelkiismerete szerint cselekedett az úrvacsora vételénél. Istentisztelet után a gyülekezeti házban megbeszéltük a
délelőttöt. Osztályfőnökünk viszont sietségre intett minket, ugyanis fél 1-re mentünk a templomhoz közeli vendéglőbe, egy nagyon finom ebédre. Sajnos nem volt sok idő a beszélgetésekre, mert vissza kellett indulnunk Pápára; pedig be volt tervezve még egy Balaton-parti és egy Soós-hegyi séta. A Pápára vezető út gyorsan telt, érdekes dolgokról beszélgettünk: többek között arról, hogy előttem
is voltak a Refinek kenesei diákjai. Részben én is ezért választottam ezt a sulit. A kollégiumhoz érkezve Rebeka barátnőmmel a bőröndömet vadásztuk, majd folytatódott az este pontosan olyan kellemesen, mint az egész nap: beszélgetéssel. Megegyeztünk: remek nap volt, nagyon tetszett, és ha lehet, jövünk legközelebb is. Osztálytársaim örömmel tapasztalták a keneseiek kedvességét és szeretetét, valamint hogy így fogadtak minket. Tetszett nekik a város is; tanárnőnk kiemelte, különösen a református templomot zárta a szívébe, mert egyszerű, de mégis hangulatos – azt mondta, minden templomnak ilyennek kellene lennie. Szeretnék köszönetet mondani ezért a nagyszerű napért.
A legnagyobb köszönet illeti Németh Péter és Némethné Sz. Tóth Ildikó kenesei református lelkészeket, amiért fogadtak
minket. Osztályomnak, valamint Goór Judit tanárnőnek is jár a köszönet a felkészítésért, Varga Lívia tanárnőnek a prédikációért, és aki nélkül nem jutottak volna el a többiek Kenesére, a kisbusz sofőrjének, Gyula bácsinak. Szeretném továbbá megköszönni azoknak, akik eljöttek a
templomba ezen az adventi vasárnapon, hogy velünk voltak. Nagyon köszönöm szüleim részvételét! Köszönöm szépen édesanyámnak, Sipos Csabáné Elvirának és Nánássyné Halászi Emőkének a segédkezést, valamint a sütiket, a kenesei református gyülekezetnek a fogadtatást és a teát. Köszönöm az orgonálást Sipos Csabának – az éneknél nagy segítségünkre volt.
Köszönöm szépen a Balatonkenesei Panzió Étterem ésVendégháznak, Szegény Károlynak a sok finom ételt és a kiszolgálást.
Bár nem tudott itt lenni velünk, de köszönjük Veresné Petrőcz Marika néninek, hogy az énekórákon foglalkozott az osztállyal.
Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni a perselyadományokat, amellyel a gyülekezet a gimnáziumot támogatta.
Nagy köszönet illeti a gimnázium összes tanárát, de legfőképpen igazgatónőnket, Baráth Juliannát, hiszen az ő hozzájárulásával jutottunk el a kiszállásra. Remélem, mindenkihez elért advent üzenete, amit próbáltunk átadni. Minden kedves olvasónak sikerekben, egészségben gazdag boldog új évet kívánok, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma nevében is! Soha ne felejtsük el: a karácsonynak nem a kidíszített házban, hanem a szívben kell lennie. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát
adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján:3,16)
Sipos Petra
Forrás: Balatonkenesei Hírlap