Újra együtt

A tanév végén megbeszéltek alapján augusztusban a szepezdi táborban töltöttünk pár napot: 16 diák a 12 C-ből és Pali bácsi meg én, mint osztályfőnök.

A feltételünk az volt, hogy délelőtt matekozunk, készülünk az érettségire, pótoljuk a tavaly elmaradt sok-sok gyakorlást, korrepetálást. Akik ezt vállalták és eljöttek, négy délelőttön keresztül átismételték a legfontosabb fejezeteket a tavalyi tananyagból, több szinten, több csoportban oldották a feladatokat. Ebéd után kis pihenő következett, majd lementünk a strandra, vagy amikor túl hűvös volt az idő, számháborúval töltöttük el a délutánt. Nem is egy fordulót izgultak és “harcoltak “ végig a csapatok, hanem hármat!

Az első éjszaka kalandos volt a sátorozó fiúk számára, mert 70-80 km/h-s szelet ígértek az előrejelzésben, ami be is teljesedett. Volt, aki kézzel tartotta a sátrat, hogy ne kapja fel a szél, volt, aki ki kellett bújjon, hogy a kitépett sátorszögeket visszakalapálja. De hősiesen viselték a megpróbáltatást a fiúk, csak másnap kissé álmosan kezdték a napot. Délre már teljesen magukhoz tértek, főleg a chilis babba kevert csípős paprika hatására, ami könnyeket csalt ki a szemekből.

Ez már a negyedik szepezdi táborozásunk volt. De félő, hogy az utolsó. Legalábbis diákként.

Fekete Ildikó