UntitledIskolánk jelmondata: „Istennek, hazának, tudománynak”
Az átlagosnál jóval többet adunk diákjainknak, de többet is követelünk tőlük.
Kipróbált ismeretanyagot és értékrendszert közvetítünk, bevált módszerekkel.
Az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium sohasem volt luxusintézmény, de mindenkor a kor követelményeinek megfelelően volt karbantartva és felszerelve. 1952-ben, az államosításkor is. 1991-től 1994-ig (fokozatosan) csaknem üresen és elhanyagolt állapotban kaptuk vissza épületeinket. Költségvetési hozzájárulásból, hazai és külföldi gyülekezetek és egykori diákjaink áldozatvállalásából, fizikai dolgozóink, tanáraink, diákjaink sok-sok munkájából tataroztuk épületeinket, építettünk három új internátusi szárnyat, 18 tanárlakást, valamint rendeztük be korszerűen konyhánkat, ebédlőnket, tantermeinket, szaktantermeinket, szertárainkat, két tornatermünket, konditermünket, diákotthonainkat, pinceklubunkat, parkosítottuk udvarainkat.
Jókai, Petőfi, Nagy László, Lőrincze Lajos, Rab Zsuzsa, Csoóri Sándor és még sok jeles alkotónk iskolája ma is próbál a nagy elődökhöz méltó utódokat nevelni. Igényesen, következetes szigorral, de krisztusi szeretettel, és várja mindazok (református vagy másvallásúak) jelentkezését, akik jelenleg hatodikos vagy nyolcadikos diákok, s nem csupán egyetemre akarnak bejutni, hanem amellett az is fontos számukra, hogy keresztyén-nemzeti elkötelezettségű, az emberi értékekre komolyan figyelő, igényes közösségben töltsék el életüknek egyik legfogékonyabb, legmeghatározóbb négy vagy hat évét.
Ma is sokan imádkoznak és vállalnak komoly áldozatot iskolánkért. Ezért is várjuk el diákjainktól nem csupán a lelkiismeretes tanulást, kulturált viselkedést, az épületek és felszerelések jó gazda gondosságával való vigyázását, hanem szüleik, tanáraik, társaik, valamint minden értük munkát végző felnőtt és idelátogató vendég fokozott tiszteletét, megbecsülését.
