13. Állomás Barát utca – Ferences templommal szemközti ház
Petőfi 1842 telén Orlaival egy ideig ebben az utcában, a ferencesek rendházával szemben lakott, ahol egy nagyobb fűtetlen szobájuk volt. Ezt azonban a rendkívüli hideg miatt lecserélték az Ókollégium melletti nagyon kicsi, de fűthető szállásra, egy német ajkú szabó házában. Mivel erre nem kértek engedélyt az igazgatótól, ezért megrovást kaptak, és ki kellett fizetniük korábbi gazdasszonyuknak a hátralévő szállásdíjat is.
Petőfi rendkívül nehéz anyagi helyzetben volt, ezért többféle módon próbált pénzhez jutni. Másolást vállalt Horváth István ügyvédnél, Politzer Ignácot korrepetálta és felolvasott Török Pál lelkésznek. Közben pedig fordításokat készített és sorra írta költeményeit a Képzőtársaság alkalmaira.
Olvassátok föl az 1841-es keletkezésű Vándordalok című versét!
Távol szeretteimtől,
S tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen útakon.
És lábam a nagy úton
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butyornak terhivel.
Eldobtam én a terhet,
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
Nem válladon… szivedben
Az óriás teher.
Hová, hová az égi úton,
Darusereg;
Azért hagyjátok-e a tájat,
Mert nem meleg?
Vándorlok én is, ámde pályám
Ellenkező:
A szerelem forró honából
Jégsír felé.
Pápa, 1841.