16. Állomás Gyurátz Ferenc utca 18., Petőfi-ház
A 18 esztendős Petrovics Sándor várdorszínész és katona múlttal a háta mögött legelőször 1841 márciusában vetődött Pápára. Sopronból jövet meg akarta látogatni unokatestvérét, Orlay Petrics Somát, aki anyai ágon másodunokatestvére volt. Első pápalátogatása alatt itt, ebben a házban laktak együtt. Mint ismeretes, Orlai ajánlotta a szárnyait próbálgató költőt Tarczy Lajos figyelmébe, aki ideiglenes hallgatónak fel is vette a Kollégiumba. Zárkózott, mogorva, büszke természete miatt nem volt közkedvelt a diákok között, ezért Baka gúnynévvel emlegették egymás között. Hogy szándékos botránykeltés volt-e az oka, vagy a szegénység miatti sértettség munkált benne, nem tudjuk. De ismeretes a történet, hogy egyik nap a diákok számára tiltott öltözetben, bakaruhában és késve jelent meg az órán. Czibor tanár úr rendbontásért és nyilvános botránykeltésért kiutasította a teremből.
„Na, ugye, hogy nem nekem való az iskolábajárás „felkiáltással búcsút is vett haragjában Orlaitól, a várostól és a Kollégiumtól. Akkor még talán maga sem gondolta, hogy ősszel mégis itt kezdi meg a 1841- 42-es tanévet, és élete legfontosabb iskolája történetébe is örökre bevési nevét.
Amikor 1843 áprilisában negyedszer jött Pápára, csak rövid látogatást tett egykori diáktársainál, de már barátként köszönt be hozzájuk. Ekkor írta a Barátimhoz című verset.
Hallgassuk meg, vagy olvassuk fel!
MEGHALLGATOM
De mi a kő! mért e hosszu
Méla bámulás?
H’sz én vagyok, ha nem csalódom,
Én és senki más.
Vagy feledve már talán a
Régi jóbarát?
Nem hihetem, hogy reátok
Illenék e vád.
A szövetség, melynek szála
Minket összefont,
Áll, amíg csak vért bir a szív
És velőt a csont.
No de kissé meglepett tán
Jöttöm úgyebár?
Hja, öcséim, velem a sors
Furcsa táncot jár.
Köztem s közte folyton-folyva
Tart a háború,
S majd lenyom, majd, mint a pelyhet,
Végtelenbe fú.
De azért nem csüggedünk ám,
Aki lelke van!
Szembeszállok őkelmével
Bátran, szilajan.
S tán ha látja sors komám, hogy
Csüggedés nem ért:
Egykor annál bőkezűbben
Nyujtja majd a bért…
Eh, de mit most okoskodni!
Csapjatok kezet;
Jóbarát markába csapni
Kedves élvezet.
S mely bennünket ily váratlan
Együvé hozott,
Áldomással ünnepeljük
A pompás napot!
Pápa, 1843. április