A szünet utáni hetünk egész gyorsan eltelt, így a végén már megkezdhettük Franciaországban töltött utolsó hónapunkat. A múlt hét gyorsaságát talán a sok meglepetésnek köszönhetjük: a legkellemesebb egyértelműen az volt, hogy megismerhettünk egy magyar hölgyet, Orsit, és jó ízlésű francia férjét, Orsit, és jó ízlésű francia férjét, Davidot, aki a titkárnő unokatestvére. Egy kellemes szerda délutánt töltöttünk együtt, tele nevetéssel, tapasztalatcserével (végre megtudhattuk, hogy melyik francia kolbász hasonlít a legjobban a Csabaihoz), és egy újabb „Ezt még mindenképp meg kell kóstolnotok” étellistával is gazdagodtunk. A beszélgetés után még egy igazi francia galette is belefért a délutánunkba, ami nagy kedvence lett mindegyikünknek.
Kevésbé kellemesebb meglepetések közé sorolhatjuk a terjedő koronavírus miatti intézkedéseket, aminek értelmében cserediákjaink nem utazhatnak velünk Magyarországra áprilisban.
Szombaton a családommal egy közeli városba, Nantes-ba látogattuk el, sétáltunk a Loire partján és megnéztük a “Les Machines de l’île”-t, azaz a Gépek szigetét, amelynek része egy hatalmas mozgó elefánt, melyet Verne Gyula álmodott meg a 20. század elején.
A kirándulást bevásárlással fejeztük be, ugyanis estére a rokonokat vártuk egy nagy közös vacsorára. Az ilyen étkezéseket mindig előétellel kezdik, majd sajttal és desszerttel fejezik be, úgyhogy egy hasonló vacsora több óráig is eltart. A főétel olajos fondue volt, ami nekem újdonságnak számított, ők meg azon lepődtek meg, hogy én nem ismertem. Nem bonyolult elkészíteni. A felforrósított olajat az asztal közepén lévő edénymelegítőre helyezik, majd a vékony fondue villára tűzik az apróra szeletelt húsdarabkát, ami pár perc alatt megsül, aztán különböző szószokkal eszik. Az ilyen alkalmakon lehet a legjobban gyakorolni a franciát, mivel a rokonok nem nagyon beszélnek más nyelvet.
A hosszú szombati napunk után a vasárnapot otthon töltöttük, hogy hétfőn kipihenten
kezdhessünk egy újabb izgalmas hetet.
György Eszter
