Cserediák programban vettünk részt a Kolozsvári Református Kollégiumban
Az elmúlt hetekben Czétényi Fruzsinával együtt vettünk részt a pápai Refiből a kolozsvári cserediák programban. A tatai refisekkel együtt utaztunk a határig, ahonnan a vendégfogadó vittek el bennünket Kolozsvárra. Vasárnap délután érkeztünk meg. Volt egy esti áhítat, majd elfoglaltuk a kollégiumban a szobánkat a tatai refis lányokkal együtt. A hétfőt reggeli áhítattal kezdtük a Farkas utcai református templomban. Az áhítatot Tasnádi István lelkész úr tartotta, aki a cserediák programot szervezte. 15 diák érkezett a Kolozsvári Líceumból magyarországi református gimnáziumokba, és ugyanennyien mehettünk mi vendégségbe. (Pápa, Tata, Debrecen, Sárospatak, Kiskunhalas, Hódmezővásárhely, Gödöllő.) A 10. C osztályhoz csatlakoztunk, akikkel elmentünk moziba, valamint várost nézni. A többi napon (kedd, szerda) kirándultunk: megnéztünk egy vízesést, a Menyasszony fátylát. Majd Bonchidára látogattunk el, ahol két kastélyt, valamint egy múzeumot is megnéztünk. Csütörtökön a kilencedikesekkel sétáltunk, a délutánt pedig az állattani múzeumban töltöttük. Pénteken becsatlakozunk az iskolai programba, a kincsvadászatba, illetve részt vettünk a végzősök nagykorúsítási ünnepségén, ami a mi szalagavatónkhoz hasonló esemény. Szombaton indultunk haza. Összességében nagyon jó volt minden, a társaság befogadó volt, és a diákok tanárok egyaránt nagyon kedvesek voltak. Sok dolgot tudtunk meg az ottani életről, hagyományokról. Kolozsvár lenyűgöző, ugyanakkor szomorú – ahogy ott hallottuk -, hogy a lakosságnak körülbelül már csak 20%-a magyar. Egy életre szóló kaland volt cserediáknak lenni. Köszönet a lehetőségért.
