A Pápai Refi és a Kolozsvári Refi között évek óta egy jól szervezett cserediák program működik, amelynek iskolánk részéről Mayerné Pátkai Tünde igazgatóhelyettes asszony a koordinátora. Amikor még kora tavasszal kihirdették ezt a lehetőséget, mindhárman azonnal jelentkeztünk. Amikor osztályfőnökeink bejelentették, hogy mehetünk Erdélybe, nagyon örültünk, de izgultunk is az odajutás miatt. Teltek a hetek és a szóban forgó cserediákprogramra való indulás napja elérkezett. A hétköznapi feladatok, dolgozatok és tanulnivalók után nagyon jó volt egy új, de mégis ismerős közegbe érkezni.
Hosszú utunk vasárnap kezdődött. Indulás kora reggel 5:45-kor, érkezés (román idő szerint) délután fél 4-kor. A román határnál összeértek a magyar delegációk. Diákok érkeztek Debrecenből, Gödöllőről, Kiskunhalasról, Sárospatakról és Hódmezővásárhelyről. Onnét együtt vittek minket Kolozsvárra(, avagy románul Cluj-Napocára.)
Szállásunk a kolozsvári refi leánykollégiumában volt. Nagy szeretettel fogadtak minket a helyi kollégista lányok és nevelők. Még arra is figyeltek, hogy mi hárman egy szobába kerüljünk.
Aznap este részt vettünk az esti kollégiumi áhítaton, majd azután visszamentünk a koliba és kipihentük a nap fáradalmait.
Hétfő reggel akárcsak Pápán, itt is reggeli áhítattal kezdődött, majd azután részt vettünk a hétfői tanítási napon. Mi hárman a 10. B osztállyal voltunk együtt. A diákok nagyon kedvesen és érdeklődően fogadtak minket. A tanítási órák és a szünetek jó hangulatban teltek.
Délután Kolozsvár érdekességeit, nevezetességeit mutatták meg.
Kedden kirándultunk Eszéken, Boncidán, majd Palatkán. A falvakban megismerhettük a helyi református közösségek életét és láttunk egy nagyon szép népviseletbe öltözött idős hölgyet. Palatkán, a helyi ref. lelkészi parókián kaptunk nagyon finom gulyás vacsorát.
Szerdán Tordát és környékét jártuk be. Voltunk a Tordai-hasadékban, a tordai sóbányában, valamint magán Tordán is.
Estére egy számunkra rendhagyó bibliaórán vehettünk részt: A nevéből nem mindenki következtet valami izgalmasra, de nagyon jó volt. A foglalkozáson az életben előforduló nehézségekről, problémákról beszéltünk tematikusan (pl.: „kéretlen tanácsadás”, „megkeseredettség” stb.) Azután nemcsak mi, de mindenki más is sokkal nyitottabb lett, és még jobban erősödtek az újonnan kialakult kapcsolatok.
Csütörtökön ismét az iskolában töltöttük a napot, ahol már mi is kolozsvári refiseknek éreztük magunkat a rövid egy hét ellenére.
Délután a 10. B osztály és tanáraik elvittek minket a kolozsvári botanikus kertbe.
Estére hirtelen program ért minket: a Kolozsvári Magyar Operaszínházban jártunk, ahol a Sevillai borbély című opera előadást halhattuk.
Végül elérkezett az utolsó nap.
Nagyon nehéz volt a búcsúzkodás, nemcsak a kolozsváriaktól, de később az anyagországi magyar diákoktól is. Szerintem mondhatjuk azt, hogy egy életre szóló élménynek lehettünk a részesei. Nemcsak a külhoni magyarság/diákság mindennapjaiba nyerhettünk betekintést, hanem Erdély csodálatos táját és az eldugott kis falvait is megismerhettük. Lehet, hogy határon túlon voltunk, de mégis a refi, Kolozsváron is refi. Rettentően befogadóak és nyitottak voltak az emberek, így nemcsak a kirándulások élményeit hoztuk haza magunkkal, hanem az ottani emberek szeretetét és kedvességét.
Hálásak vagyunk, hogy iskolánk támogatásának köszönhetően részt vehettünk a cserediák programban, ami minden bizonnyal felejthetetlen élmény marad számunkra.
Fekete Sára (10.a), Reményi Réka (10.a) és Tiringer Liliána (10.m)
