Ez volt a legeseménydúsabb hét eddigi ittlétem alatt.
Hétfőn, mint ahogy már arról Margit is beszámolt, a fogadóinkkal és néhány évfolyamtársunkkal uszodában voltunk.
Kedden, nagy nehezen, dél körül felkeltünk. A „grosse matinée”, azaz a lustálkodás itt megszokott a szünetnapokon, és a szervezetem “érdekes módon” hamar átállt erre az életritmusra. Ebéd után elutaztunk a fogadóm nagynénjének a családjához. Nyitott és nagyon vidám házaspárt ismerhettem meg, akiknek van két kicsi ikergyermekük, akik nagyon aranyosak voltak, és mindig kitörő örömmel fogadták, ha valaki elénekelte nekik az “Ainsi font, font, font les petites marionettes” kezdetű dalocskát.
Szerda reggel, indultunk Párizsba. Még az autópályán voltunk, amikor először megláttam az Eiffel tornyot. Szó szerint tátva maradt a szám, és egy ideig csak annyit mondogattam magyarul hogy “Jézusom.. Te jó ég.. ez hihetetlen”. Ők csak nevettek, le lehetett olvasni az arcomról mindent.
Leparkoltuk az autót, és metróval indultunk városnézésre. Amikor a peronon várakoztunk, akkor tudatosult bennem valójában, hogy ez tényleg valóság, nem álmodom. A zsebemben felejtett, csigaházakat és kagylókat markoltam, és próbáltam minél kevésbé vigyorogni.
Megnéztük a Sacré Coeur-bazilikát, ahol beszélgettem egy szenegáli afrikaival. A bazilika egyébként egy Montmarte nevű dombon áll, a művészek negyedében, ahol a kis, macskaköves utcákon még ma is rengeteg grafikus és festő alkot.
Innen elsétáltunk a Galeries Lafayette-hez, Párizs egyik legrégibb és legelegánsabb áruházához, amelyre szerintem a legtalálóbb név a vásárlás temploma. A tetejéről nagyon szép kilátás nyílik a városra.
Estére járt az idő mikor hazatértünk a szállásra, amit egy szintén rokon, fiatal pár nyújtott. Matthieu egyébként nagyon jól beszél angolul, és bár ez ahhoz vezett, hogy 3 napig nemigen próbálkoztam a franciával, legalább Párizs nevezetességeiről több mindent tudhattam meg.
A második napon szintén metróval indultunk városnézésre, megnéztük a Diadalívet, majd sétáltunk a Champs Elysée-n. Már előzőleg kitaláltam, hogy veszek parfümöt. Nos.. Ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltam. Háromszor mentünk vissza a Sephorába, mire sikerült választanom.
A séta következő szakaszán annyi híres, hatalmas épületet mutattak, hogy egy idő után már meg sem próbáltam memorizálni a neveket. De láttam a Grand- és a Petit Palais-t, a Pont Alexande III-t, jártunk a Place de la Concorde-on és bár csak kívülről, de megnéztük a Louvre-ot.
Majd átsétáltunk a Cité-szigetre, és megnéztük a Notre Dame-ot. Bent hatalmas tömeg nyüzsgött, pedig épp egy szentmise közepe volt. Itt egy kicsit elvesztettem a többieket, de legalább jobban körül tudtam nézni.
Este beszélgettünk és társasjátékoztunk.
A harmadik nap reggelén az Eiffel toronyhoz indultunk. Egész Párizsban nagy a terrorkészültség, de talán ez itt látszott legjobban. A torony körül magas üvegfal, és a táskáinkat kétszer is átvilágították, mire elindulhattunk a lifttel. Láttam egy katonát is.
Nem telt el sok idő, és ott álltam az Eiffel toronyban, közel 300 méter magasan, zsebemben markolva a csigákat, és mosolyogva néztem ezt a hatalmas, szmogos, de nagyon is szerethető várost.
Piknikeztünk, vagyis (pique nique-eztünk) majd egy kicsit sétahajóztunk a Szajnán. Délután még vásároltunk.
Szombat délelőtt indultunk haza.
Nagyon boldog vagyok, hogy eljuthattam Párizsba, ezzel egy nagy álmom valósult meg. A három nap közel sem volt elég, hogy mindent megnézzek, ezért “sajnos” még biztosan vissza kell jönnöm néhányszor.
Narancsik Róza