8. Állomás Március 15. tér- Petőfi szobor
Jókai Mór írói működésének 50 évfordulóját a pápai Petőfi- társaság méltó módon kívánta megünnepelni, ezért meghívták magát, Jókai Mórt, aki részt is vett a május 28-ai ünnepi ülésen. Már itt az az elhatározás született, hogy szobrot állítanak Petőfi Sándornak. Anyagi erők hiányában a megvalósítás még jó ideig váratott magára. Jókai 1804-ben bekövetkezett halálával új lendületet kapott a nemes szándék, kiegészülve a Jókairól készítendő szoborállítás tervével. A kezdeményezők adománygyűjtésbe kezdtek, de az I. világháború, majd a gazdasági válság miatt az összegyűlt pénz elértéktelenedett, ugyanúgy, mint az új református templom építésére szánt adományok összege.
Kőrös Endre főtitkár azonban nem hagyta kialudni a lángot. 1923-ban, a Petőfi- centenárium alkalmával újraindult a gyűjtés, és végül 1930-ban sikerült megnyerni a feladatra Kisfaludy Stróbl Zsigmondot, szobrászművészt,a képzőművészeti főiskola tanárát a mellszobrok elkészítésére. A kétszeres Kossuth-díjas művész, a Budapest Gellért hegyi Szabadságszobor megalkotója a 2 méteres kőtalapzatra 80 cm magas bronz mellszobrokat készített, amelyeknek a leleplezésére 1931 szeptember 7-én került sor. AZ ünnepi alkalmon jelen volt Horthy Miklós kormányzó személyesen. Lampérth Géza, a pápai kollégium egykori diákja, pap-költő erre az alkalomra írt Prológus című verse ekkor hangzott el először. A koszorúzást a Jókai család kezdte, majd felsorakoztak a város különböző testületei, irodalmi társaságai.
Manapság is az ünneplés tere és a Március 15. tér. Itt rójuk le kegyeletünket a 48-as forradalom hősei, az aradon kivégzett mártírok áldozata előtt. Itt emlékezünk iskolánk két legnevesebb diákjára, Petőfi Sándorra és Jókai Mórra.
Olvassátok el közösen hangosan Petőfi és Jókai szobrának talapzatára vésett idézeteket! Ha még nem tudnátok kívülről, tanuljátok meg!