„Üzenek magyar protestáns testvéreimnek: Most legyenek protestánsok, emberek és magyarok.” (Ady Endre)
PÁPAI REFISEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Beszámoló
„Különleges időutazásként éltem meg az elmúlt hetet, középpontban a reformációval, a reformáció nyomán létrejött kollégiumok történetével, az 1590-ben kiadott Vizsolyi Bibliával. Úton-útfélen találkozhattunk történelmünk és irodalmunk kiemelkedő alakjainak (Szent László, I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna, II. Rákóczi Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond…) máig ható emlékezetével. Jártunk a mélyben (Zichy-barlang), templomtornyokból szemlélhettük Rimaszombatot, Nagyváradot, Debrecent és Budapestet, a kilátókról pedig a szemet gyönyörködtető tájat. Mindezt együtt, protestánsok és katolikusok, alsóbb és felsőbb évesek, végzős diákok és tanárok…” (Budai Gabriella)
Nehéz lenne ezt a mögöttünk álló csodálatos hetet egyedül egy beszámolóban összefoglalni. Negyven különleges ember kirándulhatott együtt, és kinek-kinek más-más helyszín, élmény volt a legmeghatározóbb a kirándulás során. Egy részvevő gondolata ezzel kapcsolatban:
„Mindenkinek más fontos az életben. Valakinek a barátok, a család, Isten, vagy lehet az orgonák vagy a harangok, esetleg a történelem, és az egyik nem zárja ki a másikat. Ezen a kiránduláson ezt mind megélhettük. A barátainkkal, akik már szinte a családunk tagjai, tapasztalhattuk meg a történelmet, Isten szeretetét és a harangok zúgását az orgonák felett. Köszönöm az élményt!” (Porkoláb Vivien Noémi)
Emiatt nem kívánok csupán egy száraz beszámolót írni, hanem a leírásba szeretném a résztvevők gondolatait is kiemelten belefűzni. Így talán elérve azt a kívánt célt, hogy ezt a beszámolót valamennyi résztvevő és olvasó kicsit magáénak érezze. A fenti pár sor fogalja össze leginkább és legteljesebben utunk célját, szándékát és megvalósulását.
A kirándulás alatt egy nagyon jó csapat állt össze, és úgy érzem, sikerült megélni a refis közösségi szellem erejét. Külön öröm volt számunkra, hogy érezhettük a Kolozsvári Református Kollégiummal tényleg testvériskola vagyunk, ugyanis a tavaly megismert kolozsvári refisek közül két testvérünk velünk volt a kiránduláson. Az ő gondolataik:
„Határontúl. Távol, mégis túl közel.” (Mátyus Boglárka Csenge)
„Úgy érzem, hogy a kirándulás után egy nagyon gazdag személy lettem… Tudásban, élményekben gyarapodtam, de főleg lelkileg sikerült feltöltődni. Olyan személyekkel tölthettem el egy hetet, akiket testvéreimnek tekintek. Egyszerűen minden tökéletes volt!” (Bálint Ingrid)
Nehéz szavakba önteni, hogy mekkora öröm és élmény volt látni, hogy a nyolcadikos diáktársamtól elkezdve az idén érettségizőkön át a tanárokig, a szó szoros értelmében véve egy nagy családként mozgott csapatunk. Ez egy végzős, és egy kilencedikes résztvevő gondolataiból is kitűnik:
„Nagyon élveztem minden percét, olyan helyekre jutottam el, ahová valószínűleg magamtól biztos nem sikerült volna. A társaság remek volt, új embereket ismertem meg és pár hónap után végre találkozhattam sok számomra fontos emberrel. Nagyon emlékezetes volt az a pillanat is, amikor egy három különböző református gimnáziumból érkezett társaság együtt beszélgette át az estét egy gyönyörű helyen.” (Bognár Bence)
„A reformáció 500. évfordulójának évében eltölthettem egy nagyszerű hetet a Refivel. Abban a pillanatban, hogy lehetőségem nyílt részt venni a körtúrán, tudtam, hogy mindenképp ott szeretnék lenni, számomra különleges emberekkel eltölteni ezt az időt. Minden nap egy különleges varázsban telt el. Nagyon pontos és alapos idegenvezetőnk volt, a jó hangulat pedig végigkísérte utunkat. Szeretettel gondolok minden egyes megmászott lépcsőfokra, minden orgonaszóra, a barlangban éneklésre, és mindenre, ami hétfő reggel 5:50-től szombat estig történt. Hálás vagyok Istennek, hogy biztonságban megtartott minket, és, hogy lelkileg is fejlődhettünk a héten.”
(Mácsodi Eszter)
Elhangzott az a gondolat is, hogy ezt a hetet nehéz mondatokba önteni. Az Istentől kapott emberi elme erre is megtalálta a megoldást: „Több héttel a hazaérkezés után is kavarognak bennem még az érzések a kirándulással kapcsolatban. Mindez címszavakban: magasság és mélység; Felvidék, Partium, Tiszántúl; 500 és 450 év, 1500km; magyar királyok és erdélyi fejedelmek; ugyanitt írók és költők, kik szintén királyok és fejedelmek; Biblia (nyomtatás); templomok tornyai és a harangok… Mindezekért köszönet és hála!”
(Varga Jenő)
A kirándulás útvonala:
„A kirándulás varázslatos hangulata csodás áhítattal töltötte föl az ifjonti szíveket. Rimaszombat – a Felvidék református fellegváraként – mély érzelmeket hagyott bennem, és nem volt ez másképp a dicső nyomdász falunk, Vizsoly határain belül sem. Édes, mézes pillanatokban lehetett részem Sárospatakon. Mind a város, a templom és a kollégium is emlékeztetett arra, miért is jó reformátusnak lenni. De Sárospatak dicső fénye nem halványította el Nagyvárad és Debrecen történelmi metropoliszait sem. A fővárosunk Budapest, mindenki számára ismert és kedvelt célpont volt. A város gyönyörű, minden hibájával együtt. Köszönöm azoknak, akik ezt a kirándulást lehetővé tették! (Ari Ádám Károly)
Hétfőn épségben megérkeztünk Rimaszombatba. Megnéztük a református templomot, a város Fő terét és a református gimnáziumot. Az ottani igazgató asszonnyal beszélgetve, büszkén nyugtáztuk, hogy kellemes emlékei vannak iskolánkról, és tanáraink, igazgatóink közül néhányukra személyes találkozásokból még emlékszik. Délután egy kalandos túránk volt a Maginhradi-kilátónál. A vadösvény és a csúszós talaj megpróbált minket, de épségben és egészségesen feljutottunk, és gyönyörűnek találtuk a gömöri vidéket. Kedden a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeit néztük meg. Nagyon tetszett anagykönyvtár és az iskolatörténeti kiállítás is. A sárospataki várban egy egész napot is el lehetne tölteni, de mivel időnk szűkös volt, csak egy esti gyors várnézés lett belőle. A Bodrog partja sem mindennapi látvány. Szerdán a Zempléni Kalandpark szolgáltatásait vettük igénybe. Libegővel mentünk fel a nagyjából 520 méter magas kilátóhoz, a bátrabbak az átcsúszást is vállalták egy másik magas kilátóhoz. Voltak, akik a bobozást választották. Hosszú út állt előttünk, Zemplén hegyvonulatai után az Alföldet hódítottuk meg. Debrecenen át érkeztünk meg Nagyváradra. Idegenvezetéssel végigjártuk Nagyváradot. Egy mondatot idézek, amit akkor és ott többektől hallottam: “Beleszerettem ebbe a városba.” Délután pedig egy kellemesen fárasztó, de nagyon szép túra során ellátogattunk Körösrévre, túránk érintette a nagy melegben jóleső és hűsítő Zichy-barlangot. Felemelő érzés volt a barlang tiszta és hangzatos falai között a 274. dicséret sorait énekelni. Másnap Debrecenen át utaztunk fel a fővárosba. Véleményem szerint a Debreceni Református Kollégium több szempontból is példa lehet a mi iskolánknak is. Az este során lehetősége nyílt mindenkinek csapatban megismerni a fővárost. Este pedig egy közös sétánk volt. Szombaton a főváros történelmi felekezeteinek kiemelkedő templomait néztük meg. A Kálvin-téri református templomot és a Deák-téri evangélikus templomot csak kívülről, a Szent-István bazilikát pedig tüzetesen körbejárhattuk. A délelőtt folyamán még a Kossuth-téren időztünk, utolsó csoportképünk az Országház előtt készült. A hetet, közös szórakozásként, a budapesti Aqua Worldbe zártuk.
„Hihetetlenül jó volt! A közösség, a tanárok, a templomok, a szórakozás… Nappal kultúra, este un-kultúra. A nyár egyik legjobb eseménye és szerintem örök emlék.”
(Herenkovics András)
„Nagyon tetszett a kirándulás, melynek során megismerhettem a Kárpát-medence református központjait, különösen néprajzi szempontból, ugyanis érdekes tárgyakat láthattam. Óriási élmény volt bekapcsolódni, ha csak egy rövid időre is, a refis közösségbe. Örök élmény marad számomra!” (Varga Szilárd, Felvidék)
„Hihetetlen meglepetésként ért, amikor Attila elmesélte nekem, hogy pályázik egy közös utazásra azért, hogy mi, Refisek nyáron együtt kirándulhassunk. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, leginkább azért, mert együtt kirándulhattam, buszozhattam, múzeumokban jártam, városokat fedeztem fel a legkedvesebb barátaimmal. Biztos, hogy felejthetetlen élmény marad, hogy a Kárpát-medencében több Refiben is jártunk, határon innen és túl, mert nagyon jó volt látni, hogy nem csak nálunk, Pápán működik református gimnázium. Nagyon sok szép emléket őrizgetek arról a hétről, remélem lesz még folytatás!” (Marton Réka)
„Pápai Refisként élmény volt számomra megismerni más református iskolák múltját és értékeit. Minden napba volt egy kis református múlt, és persze szórakozás, mint például a kalandpark. Az esti szabadidők lehetővé tették számunkra, hogy barátainkkal felfedezzük Sárospatakot, vagy éppen Nagyváradot. Jó sok toronyba felmásztunk, de végül nem maradt el jutalmunk, egy heti emlékkel lettünk gazdagabbak.”
(Szita Annamária)
Talán, ami még különlegesebbé varázsolta közös utunk, az a közösségi szellem erejétől fűtött váratlan pillanataink, amik a tervezett programpontok mellett, csodálatos formáló erők voltak.
„A nyaram egyik legjobb eseménye, és nem csak azért, mert egy jó társasággal tölthettem (tanárokat, idegenvezetőket is beleértve) azt a néhány napot, hanem azért is, mert a múzeumok és templomlátogatáson kívül (persze azok nélkül nem kirándulás a kirándulás) más is kaphatott hangsúly, pl. közös néptánc, a spontán dolgok, a születésnapi felköszöntések, a közös városfelfedezése. A közösségi élmények együtt nekem többet jelentettek, mint bármennyi harang vagy toronyba való felmászás. Jó volt, hogy a programok is sokszínűek voltak. pl. kalandpark, Aqua World.” (Szakács Eszter)
Beszámolóm végén engedjék meg, hogy megköszönjem egyházkerületünk és iskolánk vezetőségének a támogatását. Továbbá köszönöm kísérőtanárainknak, Samuné Kiss Eleonórának, Budai Gabriellának, Varga Jenőnek és Békefi Imrének a rengeteg munkát és segítséget. Köszönjük az EMMI és az EMET 900.000 Ft. értékű támogatását a REB-17-PROG-0231 azonosítószámú pályázatán keresztül.
Egy esti közös ima során hangzott el ez a mondat: “Uram, köszönöm neked, hogy jó refisnek lenni.”
Hálásak vagyunk Mennyei Urunknak ezért a csodálatos kirándulásért. Legyen ezért Övé a Dicsőség!
Bajnok Attila
- 08. 30.