5. Állomás Én középszerű ember nem leszek -Petőfi kiállítás 2.
Olvasd el a Világirodalmi hatások egy ifjú életére feliratú tárlóból, hogyan hatott Schiller és Dumas Petőfire!
Fekete Sándor irodalomtörténész szerint Petőfi Schiller iránti érdeklődésének első komoly megnyilvánulásai a pápai időszakra, az 1841 novembere és 1842 júniusa közötti időszakra tehetők. 1842-ben a Képzőtársulatnál Horvát Ignác Schillertől fordított értekezését Petőfi Sándor kapta bírálatra, így Petőfi csaknem egy hónapig foglalkozhatott egy Schiller-mű fordításával, és elmélyedhetett Schiller munkásságának tanulmányozásában.
„Schiller költészete, esztétikája, drámai művészete egy ideig vonzásában tartotta Petőfit. Ez a hatás lényegében egy esztendeig volt igazán erőteljes: 1842-ben Petőfi írt néhány schilleries ihletű verset, lefordított egy Schiller-költeményt, aktívan részt vett egy Schiller esztétikájával foglalkozó fordítás bírálatában, vándorszínészként próbálta a Haramiákat s közvetve vagy közvetlenül, de megismerkedett a Prológgal. Így hát joggal elmondhatjuk, hogy 1842 Schiller-éve volt Petőfi eszmei és művészi fejlődésének”. (Fekete Sándor)
Petőfi 1844 júliusa és 1845 márciusa között dolgozott segédszerkesztőként a Pesti Divatlapnál, ebben az időben fordított német nyelvből novellákat, köztük Dumas: Álarcosbál c. novelláját. Dumas népszerű szerző volt Magyarországon az 1840-es években, regényeit, színműveit is ismerték és játszották.
Dumas csak Petőfi halála után a magyar emigráns, gr. Teleki Sándoron keresztül ismerte meg a magyar költő munkásságát. 1865 decemberében Budapestre utazott és fellépett a Redoutban, ahol magyaros öltözékben adta elő Petőfi verseit. Több Petőfi verset is franciára fordított, egyik fordítása a Vasárnapi Újság hasábjain meg is jelent.
Hogyan változhat meg egy ember személyisége, világképe?
„Valaha roppant ember- és világgyűlölő voltam, annyira, hogy a föld egy óriás szemétdombnak tetszett előttem, melyen az emberek, mint undorító féregmilliárdok nyüzsögnek; hogy e nyavalyából kigyógyultam: nem egészen, de nagy részben Dumasnak köszönöm, ő segített levenni orromról az epéből készült sárgazöld pápaszemet, az ő munkáinak olvasása után kezdtem eszmélni, hogy TALÁN MÉGIS SZÉP A VILÁG.” (Petőfi Sándor)