11. Állomás Ótemplom
A reformkori Kollégium nevezetes tanára volt Bocsor István, aki 1837-től a történelem és a közjog tanára volt a gimnáziumban, ill. a jogi osztályokban. Ő bocsátotta útra 1848 nyarán a Dráva menti táborba induló nemzetőröket, Enying választókörzetének küldötte volt a népképviseleti országgyűlésben, majd a szabadságharc bukása után haláláig a Kollégium és Pápa megbecsült tanára volt. Alakját Kozma Andor A karthagói harangok c. költeményében örökítette meg.
Kozma Andor atyja Kozma Sándor volt, aki Petőfi és Jókai barátjaként, pápai iskolatársaként is megemlítendő, de legnevezetesebb tette a dualizmus korában, 1872-ben a királyi ügyészég felállítása, ő volt az első főügyész is.
Baráth Ferenc, aki a Kollégiumban végezte gimnáziumi, majd jogi tanulmányait, a szabadságharc századosa lett, korábban részt vett a pákozdi csatában, majd a komáromi várban a 46. zászlóalj századparancsnoka lett. Az ostromlott vár lapjának, a Komáromi Értesítőnek egyik szerkesztője volt. Világos után menlevéllel szabadult, majd visszatérhetett a Kollégiumba tanítani a Jogi Akadémián.
A szabadságharc hőse, 1849 nyarán Kossuth teljhatalmú dunántúli kormánybiztosa, majd az azt követő fegyveres ellenállás mártírja volt Noszlopy Gáspár, aki szintén Pápán végezte tanulmányait. Amikor háromévi bujkálás után elfogták a császári erők és kivégezték, így búcsúzott:
„Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkből fog felnőni!”
Ezek a neves személyek Petőfivel együtt az Ótemplomba jártak istentiszteletre. Ezt a templomot az adászteveli száműzetés után, 1783-1784 között építette fel a város reformátussága.
A szabadságharc pápai hőseire és a templomépítő elődökre emlékezve énekeljétek el a 23./ Az Úr énnékem őriző pásztorom../, vagy a 25. / Szívemet hozzád emelem…/ , vagy a 42. zsoltárt / Mint a szép híves patakra../, amelyet minden bizonnyal gyakran énekeltek Petőfiék is!